Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11
A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16
Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22
Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24
[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai v