Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;
2
Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3
És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4
A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5
Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.
6
Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
7
A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
8
De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9
Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
10
Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12
Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.
13
Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;
14
A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15
Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;
16
És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;
17
És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.